4.rész

*Isabella*

-Így most jobb? - kérdezte Alane idegesen, mikor mellém ért.

-Igen, jobb, mert lehet, hogy nem tudtál volna leállni - fordultam felé.

-Eddig mindig leálltam, miért lett volna ez másképp? - kérdezte, miközben elindult a fiú után. Valamit ki kell találnom, mert nem mondhatom el neki, hogy őt is őrzöm.

-Mert - álltam meg egy pillanatra, hogy kiagyalja valamit -  mi van, ha... túl finom a vére? - mondtam ki, ami először eszembe jutott, bár ez nekem is viccesnek hangzott. Alanenek van tapasztalata. 

Mikor eljutott a tudatáig, mit mondtam, hangosan felkacagott.

-Olyan nincs - lett komoly hirtelen a hangja.

-De, ha mégis? - suttogtam lehajtott fejjel, mert tudtam, már nagyon ideges, és az soha sem jó.

-Hacsak nem folydogál mágia az ereiben nem hinném - morogta. Ideges lett. Ideges, és éhes is. Nem jó párosítás. 

- Jó, Alane, hagyjuk abba, és kérlek, a fiút is kerüld el messziről - mondtam nyugodt hangon, bár tudtam, nem fogja megtenni a kérésem, makacssága és éhsége miatt.

- Nem tudom megígérni, bocsi.

Hmm...legalább őszinte.

Megráztam a fejem, majd újra felvettem eredeti alakom, azzal a céllal, hogy majd a távolból figyelem Alanet az éjszaka alatt, s ha kell beavatkozom. 

  Ő már a bejárat felé vette az irányt, majd hátranéztem még egyszer, mielőtt elrepültem volna, s a parkolóra újra sötétség borul. Ám mikor megfordultam, Alanetől  nem messze egy férfi állt, aki ember volt, és engem nézett. Ledermedve vettem fel emberi formám, s nem tudtam ,mit tegyek. Már épp akartam kérni Victor segítségét a memóriamódosításban, mikor Alane a férfinak ugrott, s vérét kezdte szívni, én abban a pillanatban ledermedtem, s nem mozdultam. A saltham lassan felemelkedett az emberről, még egyszer hátranézett rám, majd elindult...valószínűleg Adam keresésére.

  Én a sokkból felébredve rohantam az eszméletlen férfihoz, majd körülnézve észrevettem, hogy senki sem volt ott. Átváltoztam, felkaptam a kezembe a férfit, majd felemelkedtünk az égboltra. Őt már láttam Adammal, így gondoltam, az ő házába viszem, majd rendbe jön, Alane nem ölte meg, csak eszméletét vesztette. Lassan suhantam az égbolton, nehogy felébredjen a karjaimban a férfi, ám így lassabban értem a város másik végére.

  Belépve a már ismerős házba, egyből a vendégszobát vettem célba, még mindig eredeti alakommal. Adam még nem volt itthon, így sietnem kellett. A férfivel az emeletre sétáltam, majd óvatosan az ágyra raktam, ám ekkor felébredt.

-Angyalt láttam - mondta kikerekedett szemekkel, majd rám nézett. - Te voltál az. Láttalak.

-Nyugodj meg kérlek. Nem tudom miről beszélsz - ekkor már emberi formámban voltam, legalábbis szemei előtt. - Aludj, nagyon leittad magad - suttogtam, majd miután szemeit lehunyta, visszaindultam, hogy megállítsam Alane-t.