*Isabella*
Miután beszéltem Alanevel, ránéztem egy másik emberre, akinek az őrangyala vagyok, Adamre. Mivel reggel volt, még otthon találtam. Szerencsére ő nem lát engem, mert mielőtt átléptem volna az barna új ajtón, láthatatlanná tettem magam. Adam még az igazak álmát aludta a második emeleti szobájában. Már annyiszor jártam ebben a házban, hogy minden szegletét kívülről tudom.A fiú szobájában a kék szín uralkodott.A nagy franciaágy az ajtóval szemben helyezkedett el, két oldalán éjjeliszekrényekkel, melyek feketék voltak. A szoba jobb oldalán egy ablak volt, előtte elhúzott kék függöny. Mellette szekrények kék színben. Bal oldalon egy íróasztal volt található, melyen egy köteg papír és toll volt található. A mellette lévő kukában temérdek kidobott dalszöveg. Pillantásom Adamre tévedt, aki hason fekve , békésen aludt. Haja homlokára tapadt az izzadás miatt, a takaró a derekáig lehúzva. Úgy látom, nekem itt semmi dolgom nincs, így visszaindultam a Mennyországba.
Mikor felértem, legjobb barátom, Victor várt az egyik felhőn üldögélve.A Nap sütött, de nem éreztem azt, hogy melegem lenne. Már jó ideje nem érzem... A "padló", mely felhőkből állt, picit besüppedt a lábam alatt majd, mikor szárnyaim újra kinőttek, odarepültem Victorhoz. Vörös haja kitűnt a többiek, szőke, arany vagy netán barna haja közül. Ő is őrangyal, öt halandót és egy salthamot őriz. Nincs könnyű dolga, ugyanis az emberek, akik a "keze alatt" vannak, alkoholisták vagy mindig megakarják ölni magukat, így megváltás számára, ha feljöhet egy picit pihenni.
-Szia, Bella! - köszöntött mosolyogva.
-Szia, Victor! - viszonoztam gesztusát.
-Van kedved egy versenyhez? - tette fel a kérdést kihívóan, mire ördögien néztem rá.
-Hogyne! Atlanti-óceán közepe? - kérdésemre egy bólintás volt a válasz.
Odahívtuk Amandát, hogy indítson el minket, mire ő kacagva, de megtette kérésünket. Mindig Victor győzött, ő volt a gyorsabb, és fiú is. De akárhányszor versenyeztünk, élmény volt, ugyanis mi nem a halandók szabályival játszunk. Nem lövöm le a "poént"... Amanda háromtól számolt vissza:
-Keeeeeeeeettőőőő.... Egy! - kiáltotta, mire a szárnyim felcsaptak, elrugaszkodtam az alattam lévő felhőről, s repülni kezdtem. Azt vettem észre, hogy egy zongora esik le előttem.
-Ilyen korán, Victor? - kérdeztem, mire felnevetett. - Több kell hozzá.
Egy hajót varázsoltam a feje fölé, mire kitért jobbra, majd egy vízzel töltött lufi találta el a fejem, mire hangos nevetésben tört ki, de nem állt meg. Ellenkezőleg, rákapcsolt, s átvette a vezetést. Most egy kalapács volt a feje fölött, mely Victort egy szögnek nézte. Gyorsan eltüntette, majd egy macskát varázsolt a hajamba, amit nagy nehezen kiszedtem belőle. Éreztem, nincs messze a cél, már láttam Amandát, így nem varázsolgattam, rákapcsoltam. Már majdnem megelőztem Victort, mikor elsuhantunk az angyal-lány mellett. Victor megállt egy felhőn, s felkiáltott:
-Nyerteeeeem!
-Tiszta ovis vagy... Néha egy halandónál is rosszabb - mondtam nevetve azon, ahogy ugrált örömében.
-Nem iiis - nyújtotta ki a nyelvét, és megfordult. Nagyot sóhajtott. - Mennem kell... Újabb öngyilkos jelölt. Miért nem örülnek annak, hogy élnek? - tette fel a költői kérdést, majd eltűnt.
Időközben besötétedett a Földön, a Mennyben még mindig sütött a Nap. Mikor nem?! Úgy gondoltam, ránézek Alanre, mit csinál épp. Láttam, hogy egy disco előtt van. Biztosan vadászik. Majd megláttam a kiszemeltjét. Adam.. Azonnal "felöltöztem", és indultam a Földre. Meg kell őt állítanom, nem csapolhatja meg a védencemet.
Pár pillanat múlva már a parkolóban voltam, pár autóval Adamé mellett.Alane, már épp támadta volna meg a fiút, mikor elkiáltottam magam:
-Alane, jössz már? - a hangomra megdermedt, és felém fordult. Dühösnek látszott, nagyon dühösnek, és éhesnek, de sajnos nem engedhetem, hogy megcsapolja Adamot.
-Persze, megyek már, Isabella - morogta, mire a fiú is felkapta a fejét. Furcsán nézett Alanere, de ő már jött is oda hozzám. Tudtam, hogy nem fogja békén hagyni Adamot, ma este vele kell maradnom. Talán, ha elmondanám neki, hogy ő a védencem, nem csapolná meg, de sajnos ezt nem tehetem, ugyanis egy őrangyalnak a védencei nem tudhatnak egymásról. Olyan ez, mint az embereknél a megcsalás. Az egyik fél nem tudhat a másikról... Úgy tűnik, ma sem lesz nyugodt éjszakám Alane mellett.
Mikor felértem, legjobb barátom, Victor várt az egyik felhőn üldögélve.A Nap sütött, de nem éreztem azt, hogy melegem lenne. Már jó ideje nem érzem... A "padló", mely felhőkből állt, picit besüppedt a lábam alatt majd, mikor szárnyaim újra kinőttek, odarepültem Victorhoz. Vörös haja kitűnt a többiek, szőke, arany vagy netán barna haja közül. Ő is őrangyal, öt halandót és egy salthamot őriz. Nincs könnyű dolga, ugyanis az emberek, akik a "keze alatt" vannak, alkoholisták vagy mindig megakarják ölni magukat, így megváltás számára, ha feljöhet egy picit pihenni.
-Szia, Bella! - köszöntött mosolyogva.
-Szia, Victor! - viszonoztam gesztusát.
-Van kedved egy versenyhez? - tette fel a kérdést kihívóan, mire ördögien néztem rá.
-Hogyne! Atlanti-óceán közepe? - kérdésemre egy bólintás volt a válasz.
Odahívtuk Amandát, hogy indítson el minket, mire ő kacagva, de megtette kérésünket. Mindig Victor győzött, ő volt a gyorsabb, és fiú is. De akárhányszor versenyeztünk, élmény volt, ugyanis mi nem a halandók szabályival játszunk. Nem lövöm le a "poént"... Amanda háromtól számolt vissza:
-Keeeeeeeeettőőőő.... Egy! - kiáltotta, mire a szárnyim felcsaptak, elrugaszkodtam az alattam lévő felhőről, s repülni kezdtem. Azt vettem észre, hogy egy zongora esik le előttem.
-Ilyen korán, Victor? - kérdeztem, mire felnevetett. - Több kell hozzá.
Egy hajót varázsoltam a feje fölé, mire kitért jobbra, majd egy vízzel töltött lufi találta el a fejem, mire hangos nevetésben tört ki, de nem állt meg. Ellenkezőleg, rákapcsolt, s átvette a vezetést. Most egy kalapács volt a feje fölött, mely Victort egy szögnek nézte. Gyorsan eltüntette, majd egy macskát varázsolt a hajamba, amit nagy nehezen kiszedtem belőle. Éreztem, nincs messze a cél, már láttam Amandát, így nem varázsolgattam, rákapcsoltam. Már majdnem megelőztem Victort, mikor elsuhantunk az angyal-lány mellett. Victor megállt egy felhőn, s felkiáltott:
-Nyerteeeeem!
-Tiszta ovis vagy... Néha egy halandónál is rosszabb - mondtam nevetve azon, ahogy ugrált örömében.
-Nem iiis - nyújtotta ki a nyelvét, és megfordult. Nagyot sóhajtott. - Mennem kell... Újabb öngyilkos jelölt. Miért nem örülnek annak, hogy élnek? - tette fel a költői kérdést, majd eltűnt.
Időközben besötétedett a Földön, a Mennyben még mindig sütött a Nap. Mikor nem?! Úgy gondoltam, ránézek Alanre, mit csinál épp. Láttam, hogy egy disco előtt van. Biztosan vadászik. Majd megláttam a kiszemeltjét. Adam.. Azonnal "felöltöztem", és indultam a Földre. Meg kell őt állítanom, nem csapolhatja meg a védencemet.
Pár pillanat múlva már a parkolóban voltam, pár autóval Adamé mellett.Alane, már épp támadta volna meg a fiút, mikor elkiáltottam magam:
-Alane, jössz már? - a hangomra megdermedt, és felém fordult. Dühösnek látszott, nagyon dühösnek, és éhesnek, de sajnos nem engedhetem, hogy megcsapolja Adamot.
-Persze, megyek már, Isabella - morogta, mire a fiú is felkapta a fejét. Furcsán nézett Alanere, de ő már jött is oda hozzám. Tudtam, hogy nem fogja békén hagyni Adamot, ma este vele kell maradnom. Talán, ha elmondanám neki, hogy ő a védencem, nem csapolná meg, de sajnos ezt nem tehetem, ugyanis egy őrangyalnak a védencei nem tudhatnak egymásról. Olyan ez, mint az embereknél a megcsalás. Az egyik fél nem tudhat a másikról... Úgy tűnik, ma sem lesz nyugodt éjszakám Alane mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése